2008. jún. 3. 13:35 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

Nelsont én tavaly novemberben ismertem meg. Nagyon szörnyű helyről mentették. ( Dunakesziről..a szerk.) Eleinte 2 hétig ki sem mozdult a kennelben lévő házából. Nem akart kommunikálni az emberekkel. Hetek teltek el, amire végre kijött, megsimizhettük, elfogadta a jutifalatokat. A pórázt nagyon sokáig nem engedte magára tenni. Biztosan nagyon sok rossz emléke fűződik hozzá. Mostanára már sokat oldódott, jó pár embert nagyon meg is szeretett, akikkel valóban jókat tud játszani, felugrál, puszit ad, kedveskedik. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy Nelson elvégezheti a sulit a Lili Alapítvány jóvoltából.                          

Az első sulis napon még csak a pálya szélén szaladgált, nagyon kerülte az embereket és a kutyikkal sem foglalkozott. Semmi összeszaglászás, érdeklődés. Hozzám mindig odajön, amikor a behívást gyakoroljuk. Külön is sokat foglalkoztam vele, gyakorolgattuk az iskolán tanultakat. A behívást, szemkontaktust, ültetést.                                                                       

A második napon sem foglalkozott annyira az emberekkel, de már sokkal érdeklődőbbnek láttam. Sajnos amikor a pórázas sétát kellett volna gyakorolni vele, kb. 15 percbe tellett, mire egyáltalán rá tudtam tenni. Így ez akkor elmaradt. A behívás viszont nagyon jól megy neki már.

A harmadik napon már észrevehető változás történt. Néha oda-odament valakihez egy kóbor szimatra, összeszaglászott egy kutyussal, sőt a pórázas sétához a pórázt is rögtön rá tudtam tenni. Ez szerintem hatalmas fejlődés Nelsonnál. Nagyon örülök neki.

Gyakoroltuk az ültetést is, már ebben is sokkal ügyesebb. Most már elsőre leül, sőt lefekszik, mert már azt is tanultuk. Az érdeklődése még inkább erősödött. Látom rajta, hogy nagyon meg akar felelni. Szívesen csinálja a gyakorlatokat, élvezi hogy velem lehet és foglalkozunk vele. Nagyon büszke vagyok rá. Ezen a héten is megyek hozzá gyakorolni az isiben tanultakat.

Úgy látom, hogy saját magához képest óriást fejlődött Nelson. Az iskola sokat segített neki ebben.

Nelson ma is (2008.05.31.) nagyon ügyes volt a suliban. Gyakoroltuk a bal láb mellett menést, a helyben maradást és játszottunk is. Az ülve helyben maradásnál nagyon sokat fejlődött, mert már kb. 2-3 lépést eltávolodhatok tőle és még ülve marad, többnyire.
Ma kicsit, kb. 10 percre, leültünk a suli előtt a padra, ahol jöttek-mentek a kutyik és AZ emberek. Nelson végig ott volt mellettem, vagy inkább rajtam tappancsolva és nem érdekelte hogy körülötte járkálnak. Nem pánikolt, nem akart elrohanni, hanem még egy picit ismerkedett is a többi kutyival. Ez óriási előrelépés tőle. Az órán sem rohangált el félelmében senkitől sem, elfogadott jutifalatot is mástól.
Kipróbáltuk AZ akadály-ugrást. Először nem értette, de azután nagyon ügyesen ugrálta át. Egyszer-kétszer eleinte leverte a lécet, de utána már nagyon rutinosan csinálta.
A póráz rátevéssel már semmi gond nincs. Azt is megengedte, hogy bevizezzem a fejét és a hátát, mivel nagyon meleg volt.
Már kétszer ölbe is vettem Nelsonkát, mert így tudtam betenni a boxba. Nagyon együttműködő, semmi negatív dolog a részéről nincs.
Nagyon örülök hogy ilyen szépen halad és fejlődik.
Kapott fini párizsit, puszikat és én is tőle puszi-hegyeket.



2008. máj. 29. 10:09 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Rozsda a mai szerda délutáni órán szokásos jó formáját hozta: a csend és kellemes idő mindig megteszi a hatását. Ráadásul külön oktatónk volt, aki csak velünk foglalkozott, jobban ki is ugrottak a hiányosságok és észrevettük, mit kell még gyakorolni: a lábnál ültetésnél a pozíciót (közelebb és párhuzamosan helyezkedjen el) és nagyon gyenge még a fordulásunk, mert a kutya ijesztőnek fogja fel a helyzetet, leáll ill. eltávolodik tőlem, ebből kellene még valahogy a két hét alatt lefaragni.
Lassan egy hónapja nálunk van, de tegnap fordult elő először, hogy annyira ellazult a simogatásomtól, hogy eldőlt oldalra, elengedte magát teljesen. Ehhez kellett az, hogy Lucky nem volt a lakásban, tele volt a pocija és persze csend volt. (Egyszer már produkálta ugyanezt, amikor órán fektetésből ültettem volna, s ő inkább kedélyesen oldalra dőlt-hát én is a nevetéstől - de azért nem dicsértem meg érte.)
A panelben több helyen elengedem póráz nélkül, mint Luckyt, annyira megbízható a behívása. A parkban, még ha Lucky elrohan is más irányba, Rozsda akkor is csak egy ideig követi, de aztán megfordul és vigyorogva vágtat felém: engem választ.
A lakásban még gyakran felpattan a helyéről, ha arra megyünk, de szegénykém még vizet inni sem mindig mer...próbálom oldani, de ez még szerintem hetek-hónapok kérdése lenne.
A lakásban való ugatásról sikerült teljesen leszoktatni, annál nagyobb viszont a hangja az utcán, ha másik kutyust lát. Lucky meg morog, úgyhogy mindenki tudhatja, merre járunk és éppen találkoztunk-e másik kuttyal.
Jól eljátszik a játékokkal, de ha Lucky bekapcsolódik a morgásával, abbahagyja. A parkban fogócskáznak, ill. Rozsda fut, Lucky meg kergeti:) A cipőket már magasra teszem, mert kiderült, nem csak a bőr cipőt kedveli, megteszi neki a műbőr is...


2008. máj. 22. 10:19 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

"Muci, (border collie keverék) ivartalanított 4 éves szuka, tele szeretettel, és bűbájjal. Boráéktól egy csere által került gazdihoz,akik külföldre költöztek, és nem akarták magukkal vinni. Ismertem Mucit már korábban is, így sok gazdi próbálgatás után, végül hozzám került, mint önkénteshez. A Lili Alapítvány rehabilitációs programjába hiperaktivitása miatt került, ami most 2 hét után jelentősen csökkent, sőt a mindennapos foglalkozás és az állandó környezetnek köszönhetően, 2 hét alatt sokkal kiegyensúlyozottabb lett. De kezdem az elején:
Keresztanyám segítségével Muci hétköznap kertes házban, 2 kutya társaságában rohangálhatott, míg a hétvégéket velünk töltötte. A BKV-t eleinte nem szerette, nem bírt nyugton maradni hosszabb ideig. (Hasonlóképpen viselkedett a kocsiban is). Pórázon össze-vissza közlekedett és az első napokban a nevére se hallgatott. Kajla volt és nagyon aktív, ami most már utólag, a zavartságára fognám, hisz az utolsó hónapban több helyen is volt,és sehol se kellett:(
1 hét után észre vettük, hogy Muci nagy szabaduló művész. Többször meglépett, bár szerencsére visszajött, nem akartuk kockáztatni az épségét, így hozzánk költözött a lakásba. Az elején féltem, hogy szétszedi majd a lakást,és hogy nem tudom majd eleget mozgatni... de ez az aggódás gyorsan elmúlt. Mucinak csak az volt a fontos hogy velünk legyen, simogassuk. Mindenhova követ minket a lakásban, örül, ha sétálni megyünk. Tacsimmal imádják újra és újra felfedezni a környéket. Már a sétával sincs annyi gond (bár még van mit tanulni), és bármerre fordulunk követ minket. Nagyon ragaszkodó.
A suliban: Barátságos kutya,aki minden kutyával jól kijön,gondoltam... mégis az első nap a suliban elveszetnek tűnt,aki nem érti mi van körülötte, összehúzta magát és nem volt nyitott az új "haverokra". A behívás a foglalkozás elején nem igazán ment. Az óra végére kezdett feloldódni. A második foglalkozás óta viszont már nagyon élvezi a sulit, az új barátokkal kitombolhatja magát, és csak egyszer mondom a nevét és figyel...bár még nem talál túl gyorsan oda hozzám, de sokkal jobb,mint a kezdetekkor ;) Nagyon intelligens, és gyorsan tanul. Ülni, feküdni simán tud, a láb mellett követést még sokat kell gyakorolni...

Úgy gondolom hogy a lehető legjobb neki lakásba lenne, közel a gazdikhoz,ahol lesheti minden mozdulatukat, sok séta és játék lehetőséggel, akár 2.ik kutyának is. .."



2008. máj. 22. 10:04 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Kutyuskánk szépen fejlődik, a mai órán gyönyörűen produkálta a helyben maradást, láb mellett követést. Csodásan jön póráz nélkül is, egyre több helyen elengedem bátran, de az élelem földről való felszedését bizony még minden tiltás ellenére előszeretettel gyakorolja.
Ha sétálunk, felemelt farokkal üget mellettem, eltávolodni is mer, de figyel rám folyamatosan. Negyed óra alatt kint vagyunk a sulin, ez az út nemrég még majd' háromnegyed órát vett igénybe.
Sokkal felszabadultabb, engedelmesebb, figyelőbb a szerdai, csendesebb órákon. Az időpont, délután 6 óra is megfelelőbb, mint hétvégén a rekkenő hőség. A hétvégi nagy tömeg és zaj az órákon semmi esetre sem segíti elő a gyakorlást vele, az elengedéskor pedig még rémültebb a vizslák, goldik vad száguldozásától. A vasárnapi, metróban való gyakorlásról inkább lemondtam vele, mert bár lementünk a többiekkel az aluljáróba, de szinte pánikszerűen viselkedett, bármiféle foglalkozásra alkalmatlan volt.
Imád futni, már rájött, hogy az jó buli. Sokkal zajtűrőbb és már a felé kitárt karomtól sem ijed meg.
Három napja sajnos bepisil, talán többet iszik a meleg miatt, nem tudom. Nem kapott leszidást a papucsevésért, de mutattam neki, hogy ejnye-bejnye. Nem hatotta meg, egy óvatlan pillanatban elcsente a másik bőr nyári szandimat is. Akkor vettem észre, amikor rá nem jellemző módon rámorgott Luckyra, annyira védte a szerzeményét. Nekem szó nélkül engedte, hogy elvegyem tőle.
Szépen leül, lefekszik, a fektetésből ültetést még gyakoroljuk.
Üdv:
Erika


2008. máj. 22. 10:00 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Hát ma elkiabáltam, hogy egy tündér a lakásban, ugyanis szétrágta a hétvégén elővett és kitett nyári papucsomat. Eddig csak kóstolgatta a cipőfűzőket, nem gondoltam, hogy így ráharap az újdonságra. A legrosszabb az egészben, hogy sehol egy bőrdarabot nem találtam, de most kétszer hányt (a szőnyegre) és viszontláttam a darabkákat. Remélem kijött minden és nem betegszik meg. Ma nem adok neki vacsit, reggelizett úgyis (konzervet). Sajna be is pisilt, de azt legalább a konyhában, a linóleumra, azt könnyen el tudtam tüntetni. Hát ez a nagy újság velünk, küldök fotókat.
Aranyosan eszi a száraztápot: ha nem higítom semmivel, csak úgy ropogtatni kell, akkor nekifekszik, gondolom a hosszabb időtartam miatt:)
Üdv:
Erika


2008. máj. 22. 9:57 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Szereztem szobaklikkert, s bár a sulin megnéztük, reagál-e és nem rezzent össze, de azzal nem számoltam, hogy akár a lakásban, akár a kertes házban jóval nagyobb a csend, hangosabb a klikker, s mikor megnéztem, hogy - ahogy a kiképző mutatta -: egyszerre klikk és jutifali, azzal azt értem el, hogy a kutyában nem az maradt meg, hogy a zajjal finomság jár együtt, hanem hogy a finomság zajjal jár, ezért fél napba telt, mire újból magamhoz tudtam hívni jutifalival, klikk nélkül. Vasárnaptól hétfőig kertes házban vendégeskedtünk (fotók később), két szuka házigazdával: semmi gond nem volt. Klikkereztem a másik három kutyával, hátha kedvet kap Rozsda is, de távol tartotta magát tőlünk, csak akkor csatlakozott a társaságunkhoz, amikor eltettem a klikkert és szóval jutalmaztam.
Csoda nyugodtan utazik az autóban ölben, de ezt már láttuk korábban is. Viszont ugatásban bármelyik falusi kutyával felvenné a versenyt: éjszaka többször is ki kellett menni, hogy elhallgattassuk a kórust, élén Rozsdával...
Gyakoroljuk az ül, fekszik vezényszavakat. Egész jól megy. A "lábhoz" viszont süket fülekre talál nála, egyszerűen nem akar közel jönni az emberhez. Követni követ, csak távolságtartóan. Csodásan sétál már pórázon, legyen az normál v. flexi. A helybenmaradásra is gyúrunk, ill. ami Luckynak is új anyag, de meg kell tanulnia: hogy csak engedéllyel léphet ki utánam az ajtón. Ezt a nekem kissé erőszakosnak tűnő "visszapenderítem a kutyát" helyett egyenlőre a "marad" vezényszóval gyakorlom, s remélem, egy idő után már nem kell mondanom nekik.
Fiam is bekapcsolódott az itthoni kiképzősdibe, remekül reagál Rozsda, szót fogad neki is.
Nagy stressz neki a sulin, amikor az a feladat, hogy a gazdik fussanak szét a szélrózsa minden irányába, s úgy hívják be a kutyákat. Azt sem tudja szegény, hova bújjon ijedtében, aztán megtalál, odajön, de sajnálom őt ilyenkor nagyon. Amikor annyira felszabadult volt, hogy bekapcsolódott a két beagle játékába, akkor a kispályán voltunk, kb. öt gazdi társaságában, viszonylag csendes időszakban. Azóta a nagy zajjal és tömeggel járó foglalkozásokon ilyet nem produkált, bár egyes gazdikhoz odament haverkodni, esetleg jutifalit csenni az övtáskájukból és nagy szorgalommal eszegette fel a mások által elhullajtott virslifalatkákat. Ebbe a tevékenységbe mélyen elmerült, míg nem vizsgálta át az utolsó fűszálig a terepet, amerre a gondatlan gazdi járt:)
Még mindig az van, hogy ha csak vele távolodom a lakástól, idegesen vissza-visszatekintget, talán attól fél, hogy ide már nem jöhet vissza és emellett nem érzi maga mellett Lucky megnyugtató közelségét.
Üdv:
Erika


2008. máj. 22. 9:56 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
A mai kiképzés: Rozsdi elég lassan, vissza-visszatekintgetve, de jött velem a hídig, ott viszont megmakacsolta magát, utálja azt a hatalmas zajos forgalmat (bringák, motorok, gyerekek, kutyák, a híd alatt az autók stb.), amit egyébként én is, csakhogy hazafelé ez már irtóra nem zavarta, szinte repültünk, míg odafelé karban kellett átvinnem a hídon, ha nem akartuk lekésni a tanórát. A suli előtti úton pedig már annyira leblokkolt, hogy elengedve a pórázát, elbújva egy autó mögé, hívtam, úgy végre beindult. Nagyon rám van kattanva, viszont tartja a kb. 15-20 cm távolságot. Már arra gondoltam, hogy ez a Lucky által kiküzdött táv, melyet odanyomuló testével kitölt, amikor Rozsdával sétálunk, vagy behívom őt. Amikor itthon gyakorolunk, Luckyt lefektetem és helyben maradásáért megjutalmazom, akkor közben tudom Rozsdit a klikkerszóval gyakoroltatni.
Rozsda kutya fordítottan működik, mint a többi átlagkutya: nem húzza a pórázt, inkább leáll, ha vmi nem tetszik neki, s nem kell félnem, hogy ha a pórázt elengedve otthagyom, világgá megy, mert jön utánam, csak éppen betartva az általa megszabott követési távolságot. Ma a tananyag a helyben maradás volt: itt hátra kell lépni a gazdinak, majd vissza a kuttyhoz. Más kutya, ha hátralép az ember, esetleg jön, vagy elmegy, hát Rozsdi ott marad, viszont ha be-/visszalépek, ő felpattan és hátrál...
Két mobillal készült fotó a kutyakozmetikusnál töltött időről: átlagkutyához hasonlóan tűrte a tortúrát, a masszírozó, simogató mozdulatokat szinte élvezte is, s persze megnyugtatólag hatott rá, hogy végig vele voltam, simiztem, becéztem, dicsértem. Nem akadt ki a hajszárítótól sem, persze kissé feszélyezte a dolog, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Most, hogy felfedezte a puha ágyikó nyújtotta tiltott gyümölcs zamatát, még jobban örülök, hogy tiszta a kutya. Karmát mégsem kellett levágni a kozmetikus szerint, pedig azt hittem, ezek a kopogós hosszú körmök levágásra érdemesek...
Sajnos veszettül ugat ha kettesben hagyjuk Luckyval a lakásban, s Lucky vonyít hozzá kíséretnek!... Ma hallgatóztunk, kb. 5-10 perc a cirkusz, de fel vagyok készülve a szomszédok reklamációjára, ami sajnos jogos lesz. (Betartjuk a "gazdi megy be először az ajtón"+az "öt percig nem fogalkozom veled amikor hazaértem"+"előtted eszem és te csak engedéllyel ehetsz, sőt azt is elveszem, ha otthagyod vmi kedvéért" szabályokat!)
Kajáról jut eszembe, Rozsdi mindenevő, jöhet neki a rántott karfiol, lángos stb, egy kis adag kutyakonzerv az ideális adagja, a száraztápot viszont otthagyja, ill. ma levessel turbóztam fel, abból evett, de jócskán maradt belőle. Viszont a fogtisztító pálcikát már egészben is elfogadja és elfogyasztja, rájött, hogy nem olyan nagy dolog, meg tud ő azzal birkózni!)
Rozsda szerintem egy rókabőrbe bújt őzike és egy mudi keveréke, emellett egy irtó szeretetéhes, alkalmazkodni kész kiskutya, aki azért a bőréből mégsem tud kibújni, s bizony a mudikat úgy ismerem, mint akik "remek jelzőkutyák". Valószínű olyan gazdi lenne számára ideális, aki szinte egész nap otthon van vele, s viszonylag csendes életmódot folytat.
Csodálatos, hogy szobatiszta, s eddig még csak egy cipőfűzőmőn láttam, hogy "ráharapott" az itthon magányosan töltött órák alatt. Játékos, bár a legkisebb zaj, vagy hirtelen tett mozdulat is kizökkentheti.
                                                                                            
  
 


2008. máj. 22. 9:55 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

Mindenkitől elnézést kérek, nem volt alkalmam feltenni az új híreket. Na, de most pótolom.

Boróka 



2008. máj. 8. 10:38 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

 

2008. május 3. (1. nap)
Ma találkoztam először Karlával. Tényleg nagyon félős. Hívásra nem jön csak úgy oda, inkább menekülőre fogja, ha szólítom. Pórázon elvittük sétálni. Így hogy 2 olyan ember volt velem, akiket már ismert, elfogadta a kezemből a kínált falatokat (ráadásul szemből). Nagyon örültem, hogy már ezzel is megtisztel az első napon.

2008.május 4. (2. nap)
A mai foglalkozás nehézkesen indult be. A kennelen kívülről próbáltam etetni Karlát. A kerítés körül körözött, de nem mert odajönni. Ez ment néhány percig, amikor is odajött egy ott dolgozó, akit már valamelyest ismert Karla. Az ő jelenlétében már elmerte venni a kínált falatokat.
Később kiengedtük, és úgy próbáltuk csalogatni az étellel. Hívásra oda-odajövögetett, de még nem mindig. Nagyon bizonytalan! Egy bizonyos idő elteltével azonban már gyakrabban jött oda hívásra, főleg, ha más kutya is volt körülöttem. Olyankor kicsit megjön a bátorsága. Nem csoda, hisz a jó falatokra ő szeretne lecsapni:)

A nap csúcspontja (ezeken kívül): elindultam haza, már a kutyaiskolán kívül voltam...egyszer csak oldalra néztem, és ott találtam Karlát a kerítés másik oldalán. Jött velem, követett, csak a kerítés túloldalán! Ezen nagyon meglepődtem...Szinte sokkolt a jelenség (persze pozitív értelemben véve), hisz mikor elindultam, nem láttam őt, azt hittem, észre sem vette, hogy elmegyek. Ezek szerint, nagyon is figyel, csak a szeme sarkából! Annyira kis imádnivaló!!!

2008. május 6. (4. nap)
A mai nap hasonló menetrend szerint ment, mint az előző 2. Karlát kiengedtük. Megkezdődött a csalogatás a szokásos „finom falatokkal". Ha hívom, odafigyel, és már messziről is odajön. Az elején még az étellel arrébb ugrik, később viszont már többször is ott marad, és várja a következőt, sőt már van, hogy ki se várja, hogy kinyújtsam a kezem, már ő nyúl oda. Néha a pofiját is közel dugja az arcomhoz, és úgy néz rám! Zabálnivaló!J Ha leguggolok, hívás nélkül is odasomfordál (de azért olyankor rásegítek azzal, hogy szólítgatom).

A nap fénypontja pedig az esti kutya-etetés volt... Tegnap még az én szavamra nem ment be a ketrecbe enni, ma viszont kicsit félve, de bement (rohant is gyorsan!) úgy, hogy 1 méterre álltam tőle...A vacsi elfogyasztása után megpróbálkoztunk azzal, hogy én veszem ki pórázzal, és visszateszem a kennelbe. Féltem, hogy el fog húzódni, és nehézkes lesz a pórázra csatolás, de kellemes meglepetésként ért, hogy hagyta magát (pedig most étel nélkül nyúltam felé). Kiengedve (pórázon), gyorsan el akart spurizni, de aztán viszonylag lenyugodott. Kennelbe bevittem, lekapcsoltam róla a pórázt, és az instrukciókat követve, óvatosan leguggoltam mellé, hogy megpróbáljam megsimogatni. ÉS SIKERÜLT!!! :)

Hagyta magát, bár szegénykém teljesen lemerevedett. Végigsimiztem a hátát, majd az állkapcsa alatt és a mellkasát! Szegénykém, nagyon megilletődött, de nem futott el. Kicsit arrébb mentem, leguggoltam, és hívtam, jött is, de a másik két kutya erőteljesen nyomultJ, így nem fért oda, csak a kezemet nyalta meg, és elszaladt. De kezdeti testkontaktusnak, azt hiszem, elég volt ez neki mára. Úgy látszik, Karla minden napra tartogat valami meglepetést!:)

 



2008. máj. 8. 10:30 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
A sulin ma már sokkal felszabadultabb volt Rozsdi, az óra vége felé még a két szeleburdi beagle játékába is bekapcsolódott. Jön utánam póráz nélkül, viszont tart egy kis távolságot, s csak ha leguggolok, jön be hozzám teljesen. Az ül vezényszavat is gyakoroltuk, azt is tőlem kellő távolságban hajtja végre. Itthon mindig leguggoltam, ill. széken v. ágyon ülve gyakoroltam vele a szemkontaktust, most arra kell "gyúrnunk", hogy ha állok, akkor is felnézzen rám.
Reggel munkába menet hallottam, hogy ugat, miután kiléptem az ajtón, de nem sokáig, szerintem látja Luckytól, hogy nyugisan elvan nélkülem is.
Napközben - a szomszédasszony elmondása szerint - csak morgott, ha vki elment az ajtó előtt. Ez jó, mert úgy tűnik, házőrző van a lakásban, holott Luckyt kenyérre lehetne kenni, Rozsdi pedig azért még mindig egy kicsike félénk kutyuska. Lucky már próbál vele játszani, de a bolond morgása azért elég ijesztő, pedig lefekszik hozzá. Eleinte nem is "szólt" Rozsdához, míg annyira be volt tojva szegényke...
Szépen elvégzi a dolgát lenn, nem aprózza el, amint lemegyünk, rögtön rengeteget pisil és hamar elvégzi a nagydolgát is. Ma reggel ez elmaradt, ezért amikor a reggelije után nyüszögve mászkált fel-alá, levittem, hátha az a baj..hát nem: a szájában eltartalékolt egy falatnyi konzervet, azt szerette volna eldugni, de nem talált neki helyet a lakásban...Ma délután ugyanezt megcsinálta a fogtisztító pálcikával: kétségbeesetten nyüszögve próbálta elásni a szőnyeg alá, s mikor nem sikerült, inkább ott hagyta.
Reggel is egy kis tündér: amikor felkelek, odajönnek üdvözölni, aztán visszafekszenek és türelmesen megvárják, míg megiszom a kávémat és elkészülök a reggeli sétához. Egyre jobban bírja a zajokat, de a hirtelen mozdulatoktól óvakodnom kell. Sajnos hajlamos lenne pocsolyából inni és mindenféle szir-szart felenni (utóbbit értsd szó szerint) és eléggé meg van sértődve, ha rászólok. Járdaszegélynél a "vár" vezényszót már gyönyörűen érti, csak attól tartok kicsit, hogy az úttest közepén leblokkol, de ennek egyre csökken a valószínűsége. Amikor hazaérünk a sétából, már ő is kinn megvárja, hogy "leszerszámozzam" és letöröljem a mancsait (egyenlőre csak a mellsőket...:)
Üdv:
Erika


2008. máj. 6. 22:40 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Egy az egyben azt csinálja, amit Lucky: napközben remekül elfekszik, nem ugat, nem rongál, nem piszkít be. Séta közben pedig már megugatja a többi kuttyot, remek kis hangja van! Mikor a liftet végre megszokta, elindultunk a lépcsőn is, itt sokat segített Lucky: le-föl futtattam, míg megindult vele Rozsdi is, azóta simán közlekedünk ott is.Reggel és délután együtt viszem őket le, az esti sétára tervezem, hogy külön is menjünk, azt is szokja. Ez az eső nagyon nem hiányzott!!!...:)
Üdv:
Erika
 
 
 
Rozsda és i deiglenes családja. Nagyon jó helye van! Nem csoda, hogy Lucky neve Lucky:)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
    


2008. máj. 5. 11:06 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Erika írta: Bár a sulin nem úgy nézett ki, hazafelé már látszódott Rozsdán a fejlődés, szinte végig sétáltunk hazafelé menet, egy-egy kereszteződésnél kellett csak felvennem, ahol totál más irányban lett volna csak hajlandó elindulni, mint amerre szerettem volna hazajutni. Tehát már egy nap a kutyasulin jó hatással volt rá!
A ma délutáni közös sétánk pedig az előző napokhoz képest hatalmas fejlődés: első nap szinte meg sem mozdult, nem akart sehogy sem jönni velem, hiába ment előttünk fiam Luckyval. Ezután már inkább hagytam, hadd oldódjon és tegye meg az önálló lépéseket egyedül, mert amikor előzőleg húztam, az nagyon nem volt rá jó hatással. Persze csak "be akartam indítani", de ezt erőszaknak érezte.
Ma felszabadultan ment Lucky után, elvégezte kis- és nagydolgát, és szinte vigyorogva, táncolva ment végig a járdán. Itt a zavaró tényező az, hogy Lucky hatalmasakat kapar, s így jó adag fű és sáreső szakadt a nyakába, ami persze nem volt ínyére.
Fél a közeledő emberektől, állatoktól, gördeszkától, biciklitól, autótól, mégis önállóan (leblokkolás nélkül) megtette ma a sétakört a panel körül, beszállt egyedül a liftbe, s onnan alig várta, hogy a lakás "biztonságába" menekülhessen. Pedig ma fúrtak felettünk, tegnap pedig beszorult a folyosói rácsunk zárja, aminek szerelése iszonyú zajjal járt: azt sem tudta szegény, hova meneküljön....
Látszik, hogy utánozza Luckyt, aki séta előtt leülve ugatással kéri a pórázt, így Rozsdi is farkcsóválva, körözve, majdhogynem megszólalva hasonlóan cselekedett. Viszont ki kell csalogatni a lakásból: megpróbáltuk, hogy lementünk nélküle a lépcsőn, s ő tanácstalanul téblábolt, nyöszörgött...így inkább felvettem és levittem.
Kaját csak kézből kap, lehetőleg úgy, hogy valamit tegyen is érte: rám nézzen, vagy jöjjön, ha hívom (ezt addig, míg egy kis tálnyi jutifali el nem fogy-naponta két-háromszor).
Csodálatos látni, ahogy napról napra oldódik.Még mindig felpattan a helyéről, ha arrafelé megyünk, bízom benne, hogy ezt is sikerül oldani.


2008. máj. 4. 19:43 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

Új tanfolyam indult és benne két új kutyánk indult el a gyógyulás és az okosodás útján!

Két önkéntesünk tanfolyam indításkor. Középen Bogi Mucival, a képen balra mellette Erika, még kutya nélkül. Rozsdi még az ivartalanítás fáradalmait pihente.


 

 

 

 

 

 

Muci két és fél éves ivartalanított szuka kutyus, másfél év gazdis lét után rakták ki újra "az utcára", de szerencsére Bogi, aki az önkéntese is lett, szerzett számára ideiglenes befogadót, mi pedig biztosítjuk neki a lehetőságet. Muci nem fél, ő inkább kicsit süsü:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másik kutyusunk Rozsda, aki félős és igazán balszerencsés. A soproni szaporító kezeiből mentették ki pár éve és a magyar állatvédelem káosza folytán egyenesen egy másik állatkínzónál találta magát Újlengyelben, onnan szabadítottuk ki novemberben, ahonnan végre valóban jó kezek közé került, Bora a házban szállásolta el. Rozsda önkéntese, Szőke Erika befogadóként is megjelent Rozsdi életében, így most 4 en laknak, Erika, a kisfia, kutyájuk Lucky és Rozsda. Erika már tapasztalt önkéntes, dolgozott már a sulin, kutyájukat is innen vitték haza.

Rozsda tegnap, a sulin. Kicsit betojt..:) Csak ült és próbálta magátegy biztonságosabbank hitt helyre képzelni.

Ma viszont, amikor varratszedésre mentünk, már rendesen jött pórázon és csendesen tűrt minden procedúrát. Annyira egy kismanó!



2008. ápr. 26. 19:47 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

Az egyik első kampányunk témája az ivartalanítás. Szeretnénk, hogy az emberek gyakorlati és élő példákon bizonyosodhassanak meg a beavatkozás pozitív és vajmi kevés negatív hatásairól. El akarjuk oszlatni az ivartalanítás körül terjengő mítoszokat és legendákat.

Eszter pont a napokban műttette meg Bambuszt, a magyar vizsla lányzót, az ő történetüket olvashatjátok Eszter naplójában:

"Gondolkoztam azon, ha megkérdezik, miért ivartalaníttattam a kutyámat, mit fogok mondani. Fajtatiszta, szép, okos, jó géneket örökölt, Munkára kiválóan alkalmas. Külsõsleg is megfelel a standardnak. Hát akkor miért? Visszhangzik a kérdés a fejemben. Mintha az ivartalaítás csak ennyibõl állna.
Ami mellette szól:
- számomra nagyon fontos, hogy a kutyámat bármikor elõ tudjam venni, és közösségbe tudjam vinni, hiszen ez nálunk minden napos dolog.
- fontos szempont, hogy a nyaralást ne kelljen lemondani egy tüzelés miatt
- az egészségügyi oldal sem elhanyagolható. Jómagam azt olvastam, hogy a tüzelés növeli a daganatos betegségek kialakulásának veszélyét.
hátránya:
- nem lehetnek kiskutyái a kutyámnak
- két hétig nem mozgathatom intenzíven
Egy tüzelést végig csináltunk, és senkinek sem kívánom. A kertben nem hagyhattam a kutyát, a lakást nem viselte jól. A szag és a kosz, ami vele járt, kibírhatatlan volt. A lakás úgy nézett ki, mint egy halottas ház, mert leterítettem a padlószõnyeget lepedõkkel. Egy nap után helyes kis vérfoltok borították. Igen sûrûn mostam. (Ugye a mosónõk korán halnak mondás már nem érvényes? :-) )
Nem tudtunk kutyasuliba járni, sem sétálni, sem kirándulni. Mindig akadt bátor jelentkezõ, aki udvarolni kezdett. Az a pár nap pedig, mikor termékeny állapotban van a kutya..hát azt kívántam, bárcsak ne lenne kutyám.
A konkrét tüzelés, ami foltozással jár nálunk kb 3 hétig tartott. Erre még ráhúztunk 3 hetet, amíg a szag miatt a kan kutyák igen kedveltek minket.
Összességében, mivel nem akarok szaporulatot lehozni a kutyámtól, feleslegesnek tartom az évenként kétszeri tüzelést. A kutyának is nekem is nyûg. S mielõtt bárki azzal jönne, hogy anyának kell éreznie magát, gondoljon csak a farkasfalkára, ahol az alfa pár joga a párosodás és utódnemzés!
Első nap az ivartalanítás után:
nem volt jó éjszakánk. Bambusznak húzódik a varrata, fáj a pocakja, nem találja a helyét. Maximum 15 percet tud egy helyben feküdni, de azt sem szívesen teszi , inkább áll. Állva elaludt, és feldőlt. Persze felébredt, mielőtt eldőlt volna teljesen, szomorú és kicsit vicces látvány is.
Éjszaka kérdezés nélkül feljött az ágyra, nem volt szívünk leküldeni. Enni kapott egy kis konzervet vízzel higítva. Reménykedem, hogy a holnap jobb lesz.
Második nap:
Adtam neki egy algopyrint, majd ketten az oldalára döntöttük. Kapott egy törülközőbe csavart jégakkut. Azzal elaludt.Látszólag sokkal jobban van, mint tegnap volt, de még nem az igazi.
Nemrég evett egy adag levest, kis tésztával, nagyon ízlett neki, ha az étvágya jó, nagy gond nem lehet! Most kint egerészik a kertben. Feküdni nem szeret, de érdeklődve nézelődik odakint.
Holnap megyünk kontrollra.
Harmadik nap:
Nemsokára indulunk kontrollra, ahol megnézik a sebét, hogy szépen gyógyul-e, és végre leszedik azt a kis tamponcsíkot, amit 3 öltéssel odavarrtak. Azt gondolom, ettől húzódik a bőre, és emiatt nem szeert ülni, feküdni. Szóval a mai nap az első megváltás lesz! Állva még mindg tud aludni, de most már éjszakára lefekszik. Kedve jó, de lassan és keveset mozog még.
Voltunk orvosnál! Leszedte azt a bizonyos tamponcíkot! Bambsz tud feküdni és ülni is, de azt nem szereti annyira! Még lassú, kissé kedvtelen, biztosan fáj a pocakja, de ha történés van körüölötte, akkor aktívan csóválja a farkát! Kíváncsi lennék, mennyi a színészet, és menyni a tényleges ezekből!
Negyedik nap:
ma megyünk elvileg etológia tesztre! Azt hittem, hogy Bambó úgy fogja viselni a műtétet, mint az előző kutyusom. De tévedtem. Beszéltem a lánnyal, aki csinálja, hogy ne várjon nagy eredményt. Azért elmegyünk, megnézzük, hátha aktivizálja magát Bambó."



2008. ápr. 18. 22:25 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

Bátor április 12.-án levizsgázott alapfokú engedelmességből, 100-ból 90 pontot kapott!

Mostantól okleveles kutya! Kapkodjatok utána:)

Gyönyörűen figyelt Nikire.

 

 

 

 

 

 

 

 

A vizsga anyaga lábnál követés, ültetés, helyben maradás, fektetés, csoportkerülés, és Bátor mindet jól megcsinálta. Videó is lesz róla!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt torta is, első önkéntesünk sikerének örömére!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Neki is jár a jutalom:) Bátor dupla adagot kapott:)



2008. ápr. 16. 18:41 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

 

Adó egy százalékodat ajánld fel Bora szervezetének, A Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Szervezetnek!

 

RENDELKEZŐ NYILATKOZAT

A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL

A kedvezményezett adószáma: -18680504-1-13-

A kedvezményezett neve: Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Szervezet

TUDNIVALÓK

Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány

vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni.

A nyilatkozatot tegye egy olyan postai normál méretű borítékba, amely e lap méretét

csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen.

FONTOS!

A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT pontosan tünteti fel. Ha a nyilatkozatot a borítékba téve a munkáltatójának adja le, akkor a leragasztáson átnyúlóan alá kell írnia azt.
  • Egységesítésre kerül a rendelkező nyilatkozatok benyújtási határideje. A határidő egységesen minden adómegállapítási mód esetén az önadózó adóbevallásának benyújtására - az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott - határidőhöz igazodik. Ez a jelenleg hatályos szabályok szerint május 20-a.
  • A magánszemély a rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) az eddigiektől eltérően ezentúl lezárt, adóazonosító jelével ellátott postai borítékban személyesen vagy postán is eljuttathatja a meghatározott határidőig (május 20 ) az adóhatóságnak, ha nem küldte volna el az adóbevallásával együtt.
  • A borítékos rendszer mellett megjelenik egy új nyilatkozási forma is: a személyi jövedelemadó bevallásával együtt a nyomtatványgarnitúra részét képező "perforált" íven is lehet nyilatkozni (külön-külön nyilatkozat van a két különböző 1%-nak), melyet majd az adóhatóság választ le a perforálás mentén, az adózónak nem kell letépnie és külön borítékba helyeznie!
  • Amennyiben a munkáltató vállalja a munkáltatói adómegállapítást, a munkavállaló az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon (vagy azzal egyező adattartalmú lapon) megtett rendelkező nyilatkozatát lezárt, adóazonosító jelével ellátott, ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg aláírt postai borítékban elhelyezve legkésőbb 10 nappal a határidő (május 20) előtt, tehát május 10-ig eljuttathatja a munkáltatóhoz.

 




2008. ápr. 8. 19:55 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek

A Lili Állatvédő Alapítvány nagy terveket forgat a fejében. Létre szeretne hozni egy állattartó kultúrát Magyarországon.

Szeretnénk megfelelő jogi hátteret létrehozni, az állatvédelmi törvényt olyan állapotba hozni, hogy az használható legyen.

Szeretnénk, hogy minden kutya mikrochippel legyen ellátva és minél több ivartalanítva is.

Szeretnénk ha azok a szervezetek, amelyek valóban az állatokért vannak, összefogásban dolgozzanak és ellenőrizhetőek legyenek.

Szeretnénk, hogy minél több lelkileg sérült kutya tudjon újra beilleszkedni az emberek közé.

 

Az alapítvány márciusban emelkedett jogerőre. Mostanra a második kutyát vontuk be a rehabilitációs programunkba, melyet a Népszigeti Kutyasulival együtt működtetünk. Lényege, hogy a már menhelyen, vagy, mint Bátor esetében, sintértelepen lévő problémás-azaz félős, agresszív, depressziós-kutya egy önkéntes segítségével végigjárja az alapfokú tanfolyamot, és megfelelő terápiát nyújtsunk a fejlődéséhez.

 

Ezalatt készül a honalapunk, és rengeteg a tervünk is.

Kérdéssel, ötletekkel és támogatási szándékkal keressetek az alábbi email címen.

Villányi Boróka, kuratóriumi elnök

Bankszámlaszám:OTP Bank 11705008-29906039 


Várjuk önkéntesek jelentkezését, a következő tanfolyam április végén indul!

info@lilialapitvany.hu

Az önkéntes feladata alapvetően a tanfolyami résztvétel és ezen felül heti kettő látogatás a kutyánál. Gödön van egy kifutónk, ott van az eb hétfőtől csütörtökig, a többi napon a sulin helyezzük el. Nagyon ideális, ha a jelentkező be tudja fogadni a kutyát a terápia idejére.

 

The Lili Foundation has big plans in its mind. We would like to set up a culture of keeping annimals.

We would like to have the law of annimal welfare which works.

We would like to have every dog microchipped and sterilizied.

We would like to see every organisation working for annimals-work together under controll.

We would like to help dogs having psychic problems to get better and can live again in the human society.

The Foundation lives since march, and now we have the second dog in our rehabilitation program in a teamwork with the Népszigeti Dog School. The program contains that dogs who live in shelters and have psychic problems-as agression, fear or depression-participate a course in the dog school assisted by a volunteer and also have a special terapy for their special problems.

Meanwhile our website is being under construction and we have a lot to do.

If there's anything to ask, having a good idea or just want to help, contact us!

Villányi Boróka, the leader of the foundation

info@lilialapitvany.hu

 



2008. ápr. 6. 19:24 - írta lilialapitvany
1 komment
Címkék: ebek

Karla a menhelyen 2007.11.10:

Karla in the shelter:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karla igazi kis rettegő. Tavaly télen találkoztam vele először, Boránál. Testvérével érkezett, iszonyatos félelemmel a szemében. Két dolgot tudott, megmerevedni és körbe-körbe keringeni. Annyit tudtam meg róla, hogy egész életét egy disznóólba bezárva töltötte.

Sokáig nem találkoztam vele, aztán most, hogy a rehabilitációs program második kutyáját kerestük, őrá esett a választás. Bora szerint már sokat fejlődött, ám amikor hozzám került, ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Ugyanaz a merevség és keringőzés, na meg ugyanazok a szemek.. A megszokott környezetből kikerülve elszállt a bizonytalan bátorság.

Először kennelbe került, ami egyáltalán nem tett jót neki valamint hamis képet alkotott a kapcsolatunkról. Pórázon ugyanis viszonylag kezelhető volt, kevésbé volt érzékelhető a táolságtartás. Pénteken aztán kikerült a kifutóba, ahol rögtön kiderült, hogy magától nem jön oda hozzám.

Napokig csak ültem mellette, ha odajött, adtam neki enni, na meg a vacsit is az én jelenlétemben kellett elfogysztania. Meglett az eredmény.

A tegnapi mélypont után, amikor még enni sem akart a közelemben, ma először jött oda magától.

Karla 2008.áprillis 8.-án:

Karla on 2008.04.08.:

Karla olyan, mint egy kis csapzott tündérke.

Nagyon élvezi már a simogatást, többször is kérte tőlem. Az ételt már szinte mindig elveszi és séta közben-merthogy oda is eljött velem-többször is rámpillantott.

Ezek nagy eredmények ám.

 

 

 

 

Karla mai(2008.04.08.)videója:

Karla's video today:

http://www.youtube.com/watch?v=tL9IuVN8L74

2008.04.09.

Tudom, hogy kicsit hiányos a kép, de itt látszik, hogy milyen szép:)

Ma már csalogatós falat nélkül is odajött! Nagyon szépen halad, és kezdi érteni a klikkert is.

Vittem neki egy kiló csirkenyakat. Mielőtt elmentem, megkínáltam vele darabonként, a végénél fogva. Nem merte elvenni, egész addig, míg a tenyeremből nem kínáltam.

Eszméletlen, milyen árnyaltak a félelmeik.

 

Új önkéntesünk van! Erikát felváltotta Éva, aki hatalmas lelkesedéssel vágott neki a feladatnak! Éljen Éva!



2008. ápr. 1. 21:36 - írta lilialapitvany
még nincsenek kommentek
Címkék: ebek

Bátor immár várja jövendőbeli gazdáját!

Bátor is waiting for his new home! 


Bátor önkéntesének rövid beszámolója(kicsit belejavítva):

Bátor legnagyobb problémája a férfiaktól való félelme volt. A munkát a nulláról kezdtem vele, még a nevét sem tudta. Szerencsére gyorsan oldódott, tőlem már az első nap sem félt. Hamar feltűnt, hogy nagyon gyors felfogású kutya. Az első napokban a fő célom a kötődés kialakítása volt. Sokat sétáltunk, gyakoroltuk a behívást, és szépen lassan megtanulta a nevét.

Nagyon vártam már az első napot a kutyasulin. Nem a legszerencsésebb csoportba kerültünk, sok volt a problémás kutya. Ennek ellenére nagyon szépen haladt, bár előfordult, hogy átszökött a másik csoportba. A szemkontaktust és az ültetést már az első hétvégén elsajátította, de még az emberektől nagyon tartott, és a kutyákkal sem játszott. Többnyire mellettem ült, vagy szaglászott leesett jutifalatok után. Fejlődése érdekében átmentünk a békésebb csoportba. Itt már gyorsabban oldódott, egyre több kutyával játszott, és egyre több embertől fogadott el ennivalót(ez a félelem kiküszöbölésére használt módszer, megszokja, hogy mindenkitől csak jót kap-ennivalót:). Minden feladatot nagyon gyorsan elsajátított(pórázon sétálás, ül, fekszik, lábnál követés, szemkontaktus, behívás..).

Hamarosan már póráz nélkül sétáltunk, bátran el lehet engedni, mindig szemmel tartott, és mindig visszajött. A negyedik hét környékén történt, hogy a csoportban elengedve játékra hívta a többi kutyát, és azóta is boldogan játszik velük. Mivel a vizsga anyagát már tudta, ezért az utolsó két hétben inkább a szocializációra helyeztük a hangsúlyt. Két intenzív tréningen vett részt, aminek meg is lett az eredménye(két idegen emberrel ismerkedett, tanult velük)

A tréninget követő hétvégén játékra hívta az egyik kiképzőt, és minden gazditól megpróbált kicsalni egy kis jutifalit. Már férfi is vitte pórázon, rá is ugyanúgy figyelt mint rám, neki is leült, lefeküdt és még pacsit is adott.

Bátor bár még mindig óvatos, de hamar feloldódik és nagyon jó úton halad afelé, hogy belőle is egy kiegyensúlyozott, boldog kutya váljék, na meg hogy hű legyen a nevéhez:).


Monoki Niki

Bátor az Illatos úton. Courage in Illatos street.
Bátor az illatoson

 


 

 

 

 

 

 

Bátor aznap, mikor kikerült az sintértelepről, másfél hónap bezártság után.

Courage on the the day when he got out of the Illatos street after one and a half month prison:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Niki, az önkéntesünk és Bátor

Niki, our volunteer and Courage:

 

 

 

 

 

 

 

 


Kutyakozmetikusnál, gyönyörűen tűri.

After having a bath. He was very patient.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bátor mostanság.

Courage nowdays.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis video Bátorról. A little video of Courage:

http://www.youtube.com/watch?v=IhsV_0GpPTI

Lesz még:) There's going to be more:)

Amit érdemes tudni Bátorról:

Nagyon kedves, barátságos kutya lett, persze azért meg kell szerezni a bizalmát. Nagyon tud szeretni, úgy dörgölőzik, mint egy cica. Róluk szólva, egyáltalán nem törődik a macskákkal, kutyákkal pedig kivétel nélkül jól kijön. Ivartalanítva lett, túl sokat foglalkozott a lány kutyákkal, a műtét hatására hamar elég jó hatást értünk el nála. Kocsiban nyugodt, de a boxot nem tűri. Enni szeret, jól motiválható vele, és egyre jobban érdeklődik az emberrel közös játékok iránt, szeret botozni, lasztizni. Mostanság kezd feléledni jelzőösztöne, megugatja az idegeneket, főleg, ha férfi:)

Some information about him:

He bacame a very nice and friendly dog, but first you have to have his trust of course. He can really love, he nestle like a cat. About cats..he doesnt care about them, about dogs he loves every of them. Never had any fight. He is sterilized which is better for him and for the girls, he was fond of them:) He is quiet in the car but not in a box, he hates that. He likes food it motivates him well. He gets to understand playing together with people he likes apporting and playing with the ball.